"Mondd csak, véletlen nem csatlakoztál egy szektához mostanában?" - tudakolózott a férjem, a work-at-home kuckóm ajtaját támasztva.
Még arra sem vettem a fáradságot, hogy felé forduljak - az agyam még mindig mérföldekre járt, megbabonázva a laptopom képernyőjén sorakozó adatoktól - miközben nevetve folytatta:
"Mást sem hallottam az elmúlt fél órában, csak azt, hogy ADAT ADAT ADAT - folyamatosan ezt kántáltad!"
Szellemes visszavágásra nyitottam a szám, de torkomon akadt a szó ahogy megütött a felismerés - valóban, az adat az új vallásunk. Átszövi egész életünket, minden fontosabb döntésünkben jelen van, gigantikus adat-lábnyomokat hagyva magunk után szerteszét.
De hogyan használjuk mindezt? Rabszolgáivá válunk a "mindent uraló" adatnak, végeláthatatlanul rögzítve, követve, manuálisan módosítva és félreértelmezve, vagy az adat lehet a megmentőnk?
Természetesen ez utóbbi a helyes út - a minket körülvevő adatokat saját előnyünkre kell fordítanunk, és arra használnunk, hogy olyan inspirációra és predikciókra tegyünk szert melyek korábban elképzelhetetlenek lettek volna - és amelyek olyan szinten és minőségben tudják erősíteni az üzleti eredményeinket, mint semmi más korábban, függetlenül az iparágtól vagy szektortól.
A realitás talaján maradva: ahhoz, hogy az adat dolgozzon számunkra, és ne fordítva - azaz elkerüljük a végeláthatatlan órákig tartó robotolást a tökéletes adat elérését hajszolva - még mindig hosszú út áll előttünk.